A lisztet a hideg vajjal gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk. Egy deciliter langyos tejben elkeverjük az élesztőt, csak annyira, hogy feloldódjon. Nem kell felfuttatni. A tejet, a tojást, a sót és a cukrot összekeverjük, majd az egészet a vajas-lisztes keverékhez adjuk. Gyorsan, határozott mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Fontos, hogy ne dolgozzuk túl sokáig, hogy az élesztő ne induljon be.

A tésztát három egyforma cipóra osztjuk, mindegyik kb. 26 dkg lesz. A cipókat tálcára tesszük, egymástól távol, és fóliával letakarva legalább három órára a hűtőbe helyezzük.

A töltelék elkészítése:

A vízből és a cukorból szirupot főzünk, majd hozzáadjuk a mákot és 1-2 percig kevergetve főzzük. Miután a keverék langyosra hűlt, hozzáadjuk a vajat, a citrom reszelt héját és levét. A megfelelő állag érdekében annyi lekvárt keverünk hozzá, hogy könnyen kenhető legyen. A diós tölteléket ugyanezzel a módszerrel készítjük el.

Az összeállítás:

Az első cipót enyhén lisztezett felületen 3 mm vastagságú, körülbelül 25×35 cm-es téglalappá nyújtjuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. Az egyik felére a mákos töltelék felét, a másik felére a diós töltelék felét kenjük. Erre jön a következő tésztalap, majd ismét mákos és diós töltelékkel fedjük. Végül a harmadik kinyújtott tésztával zárjuk a rétegeket.

Ha csak egyféle ízesítést szeretnénk, akkor a töltelék mennyiségét duplázzuk meg.

A sütés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A sütemény tetejét tojássárgájával megkenjük, majd villával több helyen átszúrjuk, egészen a tepsi aljáig, hogy a gőz távozni tudjon.

Kb. 25-30 percig sütjük, de 15 perc után a hőmérsékletet 165-170 fokra csökkentjük. Miután megsült, rácsra helyezzük, és teljesen kihűtjük.

Szeletelve tálaljuk. Ez a sütemény napokig friss és puha marad, tökéletes ünnepi desszert!

Szotri:

Már három éve, hogy karácsonyra nem hagyományos bejglit sütök, hanem ezt a réteges, mákos-diós csodát. Az első évben kicsit izgultam, hogy mit szólnak majd a családtagok, hiszen mindenki a jól megszokott, klasszikus bejglit várta. De amint megkóstolták, elfelejtettek minden mást – azóta is ez az ünnepi kedvenc. Az igazi előnye, hogy soha nem reped ki, mindig szép egyenletes, és könnyen szeletelhető. A tökéletes tészta és a gazdag töltelék valahogy mindenkiből nosztalgiát vált ki, de közben mégis különleges élményt nyújt. Minden évben mosolyogva nyugtázom, hogy mennyire hálásak érte, és biztos, hogy jövőre is ezt készítem majd. Az asztal körül ülve már csak az a kérdés: ki szereti jobban, a mákos vagy a diós felét? 😊