Vaníliás-fahéjas “majomkenyér” recept
Ők is elkészítették
Hozzávalók:
egy 23 cm-es kuglóf formához
Tészta:
- 50 dkg liszt
- 2 dkg élesztő
- 3 dl tej (langyos)
- 1 FUCHS SZABADTARTÁSOS TOJÁS
- 3 ek cukor
- 5 dkg margarin
- csipet só
Töltelék:
- 1 cs vaníliás pudingpor
- 2,5 dl tej
- 1 kk vanília esszencia
- 1 ek cukor
- 2 dkg vaj
Máz:
- 15 dkg olvasztott vaj
- 10 dkg barna vagy fehér kristálycukor
- 2 tk őrölt fahéj
- + kevés vaj a forma kikenéshez
- 1 ek kristálycukor
Elkészítése:
Egy nagy tálba lisztet szitálunk, közepébe kis mélyedést vájunk, amibe a cukrot szórjuk. Az élesztőt belemorzsoljuk, majd 1 dl langyos tejjel leöntve, meleg helyen, pár perc alatt felfuttatjuk. A maradék tejben elkeverjük a tojást és a sót, majd az egész masszát az olvasztott vajjal együtt simára dolgozzuk. Meleg helyen, letakarva a tálat duplájára kelesztjük.
Eközben elkészítjük a vanília pudingot, amiben főzés után elkeverjük a vajat és langyosra hűtjük.
A kuglóf formát enyhén kivajazzuk és barna vagy fehér kristálycukorral hintjük. Dió vagy mogyoró szemeket rakosgatunk az aljára.
A duplájára kelt tésztából kidolgozzuk a felesleges gázokat és 4 cipóra vágjuk, majd egyenként további 12-12 darabra. A darabkákat egyenként tenyerünkben kissé ellapítjuk és mokkáskanálnyi pudinggal töltjük, ezután “vissza csomagoljuk” mindet. A töltött kis batyukat olvasztott vaj, cukor, fahéj keverékbe mártjuk és immáron kisebb káoszt kreálva a konyha pulton, a formában egymásra rendezgetjük. Kb 15-20 percnyi pihentetés után, 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük.
A formát tálra borítjuk és csodáljuk a fahéj illatú, aranyló karamellel borított tészta halom csillogó látványát.
Ui: A vanília tölteléket bármi más nektek tetsző formációra cserélhetitek. Mogyoró vagy csokikrém is nagyon jól állna neki -pisztácia/mogyoró grillázzsal. Legközelebb, diót/mogyorót/pisztáciát nem csak a forma tetejére, hanem a tészta kupac széleibe is tenni fogok!
Tipp:
Már régóta lapul a “kipróbálandó” képes mappákban ez a kelt tésztás finomság (átalakítva, felturbózva ízlésünkhöz). Nem igazán szoktam recept összetevőket elmenteni, inkább az improvizálás izgalmát keresem, szinte minden ételben. Sok-sok csodás fotót nézegetek, amiből merítem az alap ötleteket. Természetesen, minden tiszteletem a séfeknek, szakácsoknak, cukrászoknak – hiszen az ő szintjük már művészet!
Egyszerűen csak élvezem az adott alapanyagok étellé válásának minden folyamatát (mint egyszerű, hétköznapi háziasszony )
Ami óriási örömet okoz, az az üres tányérok sokasága, egy elégedett -őszinte mosoly kíséretében nyugtázva!