Retro vaníliás karika recept
3,48 csillag 25 értékelés alapján Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj (vagy margarin)
- 20 dkg porcukor
- 1 rúd vanília magjai
- csipet só
- 3
FUCHS SZABADTARTÁSOS TOJÁSsárgája - 1 teáskanál sütőpor
- 20 dkg étcsoki
Elkészítése:
A cukrot alaposan elkeverjük a vanília magokkal (ha nincs vaníliarúd, aroma is megfelel). A lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót, és addig gyúrjuk, amíg a tészta össze nem áll. Itt jön az a pont, amikor úgy érezzük, hogy egy kis tej kellene bele, mert csak morzsás – de ekkor hirtelen tökéletesen összeáll a tészta. Én is hideg vajjal dolgoztam, így kicsit több időbe telt, de megérte.
A kész tésztát folpackba csomagolva 30 percre hűtőbe tesszük, hogy visszadermedjen a vaj. Ezután enyhén lisztezett deszkán kb. fél cm vastagra nyújtjuk, és egy 5 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A leeső tésztadarabokat újra összegyúrjuk, kinyújtjuk, és tovább szaggatjuk, amíg az egész el nem fogy. A karikák közepét egy kisebb díszítőcsővel kiszúrjuk.
A kekszeket 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük, figyelve, hogy ne barnuljanak meg. Frissen kivéve még puhának tűnhetnek, de hűlés közben kissé megszilárdulnak.
Az étcsokoládét megolvasztjuk (53%-os a legjobb, mert ez adja vissza a klasszikus ízvilágot). A kekszek alját belemártjuk a csokiba, majd sütőpapíron hagyjuk megdermedni. Bedobozolva sokáig elállna – de nálunk egy délután alatt elfogyott, pedig nagyjából 60 darab lett belőle!
Sztori:
Amikor fiatalabb voltam, imádtam a vaníliás karikát. Akkoriban még gond nélkül betoltam akár két dobozzal is egy ültő helyemben, anélkül, hogy aggódtam volna a plusz kilók miatt. Most, több mint 10 év elteltével, úgy döntöttem, hogy újra megkóstolom – de a bolti változat sajnos már nem hozta a régi ízvilágot. Ezért elhatároztam, hogy megpróbálom én magam megsütni, hogy visszahozzam azt az ízt, amit annyira szerettem.
Tegnap azonban még nem éreztem ízeket, köszönhetően egy makacs náthának, így kicsit csalódottan haraptam bele az első darabba. Ma reggel, amikor a kávé mellé megint elővettem a dobozt, jött a nagy felismerés: Ő AZ! Az a nosztalgikus, édes íz, amit kerestem!
Igaz, a klasszikus forma nem tökéletes, a vaj és a sütőpor miatt sütés közben picit elvesztette a hagyományos karika kinézetet, de ez semmit nem von le az élvezetből.
