Ha az evolúciót vesszük alapul, akkor a válasz nyilvánvaló: mivel a madarak a hüllők leszármazottai, akik szintén tojással szaporodnak, így tojás bizonyosan hamarabb volt, mint madár. Ha viszont a Bibliát, akkor alighanem a tyúk a nyertes, hiszen a teremtés által “kész”, felnőtt lények születtek – gondoljunk csak Ádámra és Évára.
Ami biztos, az a tojás ősi jelenléte, ráadásul szinte a kezdetektől két alapvető formában. Egyrészt a tojás elsődleges célja a szaporodás, másrészt pedig táplálékforrás a fészket kifosztó ragadozó számára. És ezek közé a ragadozók közé idővel odakerült maga az ember is, aki kezdetben a vadon élő madarak fészkeiből gyűjtögette a legkönnyebben elérhető állati eredetű, nagy tápértékű élelmet. Így tettek a huszadik század elejéig a magyar lápvidék pákászai is. Később kényelmesebb és hatékonyabb módszert találtak a tojáshoz jutásra: háziasították az indiai dzsungeltyúkot, és innentől kezdve a tojás – túlnyomó részben a tyúktojás – egyre alapvetőbb része lett az ember mindennapos táplálkozásának.
A tojás azonban nemcsak élelemként mozgatta meg őseink fantáziáját, hanem filozofálásra is késztette őket. A tojás a termékenység, sőt a teremtés szimbóluma lett. Ősi népek vetítették rá a világmindenség képét, a tojás részeit azonosítva a földdel, a vízzel, a tűzzel, a levegővel. A görög mitológiában Zeusz hattyú képében nemzette Lédának a tojásból kikelő Szép Helénát, akit később a trójai Párisz rabolt el. Ez ihlette Horatiust Ars Poeticájában az “ab ovo” kifejezés használatára, melynek latint jelentése, “a tojástól”, azaz a kezdetektől – Léda tojásától – is lehetne mesélni a trójai háborút. A finnek nemzeti eposza, a Kalevala is a tojást teszi meg a világ teremtésének alapjává. A korai keresztények számára a tojás az újjászületés szimbóluma volt. Innen (is) eredeztethető a húsvéti tojás elterjedése, mely Jézus feltámadását idézi. A húsvéti tojás hagyományosan piros színe pedig alighanem egy viasszal történő tartósítási eljárásból származik.
Idővel az emberiség egyre növekvő tudományos érdeklődéssel fordult a tojás felé. Tudósok, orvosok véleményezték a tojást az egyik legegészségesebb élelemként. A gasztronómiában is nélkülözhetetlenné vált rengeteg finom és tápláló étel alapanyagaként. Sajnos a huszadik század második felében a koleszterint illető téves tudományos következtetések következményeként a népszerűsége némileg visszaesett, mára azonban tisztázták a nevét, és újra régi, megérdemelt fényében pompázik.
Ma már hatalmas iparág épül a tyúktojás előállítására, hibrid tojótyúkok milliárdjai látnak el minket a nélkülözhetetlen táplálékkal. Legtöbbjük ketreces tartású, de szerencsére egyre többen alternatív, az állatjólétnek sokkal jobban megfelelő mélyalmos, vagy éppen szabadtartásban termelnek. Ez utóbbiak közé tartozik a Fuchs Tojás is, akik tojásainak minőségét nemcsak a madarak tartási körülményeivel, hanem a speciális, köztük gyógynövénytartalmú takarmányok használatával is javítják.
A rókának pedig most, hogy mindezt már tudja, fel sem merül a ravaszdi elméjében, hogy levadássza az aranytojást tojó Fuchs tyúkját, inkább kivárja a mindennapi tojásait. Legyünk mi is olyanok, mint a róka, és keressük a Fuchs tojást!
