1.Kérlek, mutatkozz be pár szóban az olvasóknak.
Kiss Andrea vagyok, a Mrs. Lipton konyhája blogot írom. Budapesten élek a párommal, akivel közel 7 éve vagyunk együtt. Képző- és Iparművészeti iskolát végeztem, így most a gasztrofotózásban és „foodstylingban” élem ki a kreativitásom.
2. Mikor, és milyen indíttatásból kezdtél el blogot vezetni?
Eléggé zöldfülűnek számítok, mint blogger, mert alig másfél éve hoztam létre a virtuális receptgyűjteményem. Mivel évek óta nyomon követtem más gasztrobloggereket, sztárszakácsokat, a tőlük ellesett és kipróbált ételekből egészen szép csokorral gyűlt össze. Elég tetemes adatmennyiségről lévén szó, végül úgy döntöttem, egy saját blog lenne a legmegfelelőbb tárhely a számukra. A másik ok az volt, hogy a privát közösségi oldalamat elárasztottam az elkészül finomságok képeivel, és azok sikerén felbuzdulva (sokan kérték el a receptet, vagy dicsérték a képet) végképp a blogolás mellett döntöttem.
3. Mrs. Liptonról mindenkinek a „Csengetett, Mylord?” című angol sorozat szakácsnője ugrik be rögtön. Miért pont ezt a nevet választottad a blognak?
Igen! :) Amikor a páromhoz költöztem, és saját háztartásom lett, akkoriban kezdtük el együtt újranézni ezt a sorozatot, mert mindkettőnknek nagy kedvence. Lényegében az első hivatalos ételfotómat is Mrs. Liptonnak köszönhetem, mert abban az évben karácsonyra (hamis)Wellington bélszínt csináltam, és le is fotóztam. Plusz kicsit hasonlítok Blanche-ra néhányak szerint. Így végképp egyértelmű volt, hogy ha valaha lesz blogom, ezen a néven fusson.
4. Milyen sikereket értél el ez idáig a blognak köszönhetően?
Legnagyobb sikeremnek a Kifőztük Magazin felkérését érzem. Szerepelhettem ennek a rendkívül színvonalas, online folyóiratnak a 2014. novemberi számában, mint vendég blogger. Hat receptem jelent meg képekkel. Több példaképem is rendszeresen megjelenik a magazinban, így hatalmas elismerés és megtiszteltetés volt ez a számomra.
Ezen kívül szerepelt már posztom a Startlap főoldalán is, illetve rendszeresen megjelennek bejegyzéseim több más oldalon is, mint például: Nők Lapja Café, Cafeblog.
A Recept ötletek facebook oldal kedves szerkesztője a kedvenc gasztrobloggerei közé sorolt egyszer.
Ha nem is a bloggal konkrétan, de a főzésnek, illetve a fotózásnak hála nyertem már nagy értékű vacsorát a Wang Mester Konyhája kínai étterembe, és volt szerencsém személyesen megismerkedni Bereznay Tamás séffel, aki egy komplett kétszemélyes vacsorát készített nekünk.
5. Sütés vagy főzés?
Sütés. Szeretek főzni is, az nagyobb szabadságot ad az embernek, ám sütésnél be kell tartani bizonyos szabályokat, általában ragaszkodni kell a pontos recepthez, így azzal kapcsolatban sosincs bennem bizonytalanság. Ráadásul édesszájú vagyok… nagyon!
6.”Jó napot! Van kilátásom egy csésze forró finom teára és egyre Mrs. Lipton kiváló meggyes lepényéből?” – kérdezi mindig Wilson kapitány – esetleg neked is van egy bevált meggyes lepény recepted?
Naná, hogy van, a név kötelez! Bár ez egy cseresznyés lepény, de ahogy az angolt elnézem, nincs is két külön szavuk a két gyümölcsre.
7. Kitől tanultál meg főzni, és hány főre készíted az ételeket?
Már egészen kicsi koromban szerettem segédkezni a Nagymamám mellett, a kis panelos konyhájában, ahol ő a levestésztát is maga gyártotta. Talán ebből fakad a vonzódásom a házi készítésű ételek felé. Szeretem az autentikus recepteket, illetve kísérletezni, hogy a „zacskós” ételből saját készítésűt varázsoljak. Később kamaszkoromban főleg Édesanyámtól tanultam, de ott inkább már csak passzív szemlélőként ragadtak rám a fortélyok. Talán innen ered az, hogy minden ételt, receptet elképzelek először vizuálisan, még a megvalósítás folyamatát is egyfajta kisfilmként pörgetem magamban végig, és csak azután állok neki a tényleges elkészítésnek.
Amúgy a mai napig tanulok, minden új recepttel amit kipróbálok. Most már főleg más bloggerektől, vagy szakácsoktól, az alapokat pedig Horvát Ilona szakácskönyvéből.
Általában két személyre főzök, és gyakran túlteljesítem. Főztem már többször négy-öt emberre is, de leginkább azt élveztem amikor egy osztálytalálkozón, több mint tíz főre készítettem bográcsban paprikás krumplit (ami mellesleg életem addigi legjobbja lett ).
8. Nagyon szép fotókat láthatunk a blogodon a receptekhez mellékelve. A fotózást tanultad, vagy ösztönösen ráéreztél?
Nagyon szépen köszönöm! Megtisztelő, ha egy kollegina így látja.
Mindig igyekszem a maximumot kihozni az adott ételből és a róla készült képből, lehetőségeimhez mérten. Nagyon változó, hogy ez mennyire sikerül, de néha még magamat is meglepem egy-egy jobban sikerült sorozattal. Mondhatjuk, hogy sosem tanultam. Még általános iskolában jártam egy évig fotózás fakultatívra, de alig emlékszem abból valamire. Szóval inkább csak a belefektetett munka az, ami néha egészen jó képeket eredményez.
Van olyan étel, amiről például több száz kép készült, és abból választottam ki azt a kettő-négy felvételt, amit elfogadhatónak tartok, és felkerülhetett a blogra.
Számomra nagyon fontos, hogy egy ételről (amiért megdolgoztam, hogy elkészüljön) olyan fotó készüljön, ami a legjobb képet festi róla. Azt hiszem, ez egyfajta tiszteletadás az elkészült étel felé, önmagam felé, de legfőképpen a blog követői felé. Abban reménykedem, hogy ennek segítségével is ösztönzöm őket arra, hogy merjenek kísérletezni, kipróbálni különleges recepteket, alapanyagokat. Persze nyilván amikor gasztroblogolni kezdtem, akkor pár helyen utánaolvastam a témának, illetve nagyon sok ételfotót nézek a mai napig. Konstatálva, hogy még mindig van hova fejlődni. Ezért sincs például egy konkrét stílusvonala minden képemnek. Szerintem az adott étel határozza meg a fotó stílusát, hangulatát… na jó, meg az én kedvem is.
9. Melyik az a fűszer, amiről úgy gondolod, hogy nem tudnád elképzelni nélküle a konyhádat?
Csak egyet lehet választani? Akkor a rozmaring…nem! A bazsalikom! Vagy a rozmaring!? Nehéz kérdés. Ebből a kettőből szinte mindig van egy-egy cserépnyi az ablakomban. Előfordult már, hogy a friss zöld, zsenge bazsalikomleveleket lényegében lelegeltem a kis házi bokromról. Imádom!
10. Amikor épp nem blogolsz, mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Nézem a „Csengetett Mylord?”-ot. Nem-nem, csak viccelek. Bár tény, hogy szeretem a jó filmeket, így szinte naponta beiktatok egyet-egyet. Például lassan elmondhatom, hogy láttam Hitchcock összes
filmjét. Utazni szeretek még nagyon. Itt nem kell nagy világ körüli utakra gondolni. A vidéken élő rokonok látogatása is boldoggá tesz.
10+1. Ha 1 hónapig tesztelhetnéd egy idegen ország gasztronómiáját, melyik országot választanád célpontodul?
Olasz! Vágnám rá csípőből, de közel áll hozzám a tradicionális angol konyha és India, illetve Kína varázslatos ízvilága is.
Köszönöm a lehetőséget!
