Hol kezdődik a lustaság?
Ahhoz azonban, hogy legyőzzük a lustaságot, először nevén kell neveznünk azt. A lustálkodás, azaz a korai fekvés, a rendszeres 7-8 órás alvás, nem tekinthető lustaságnak – az ilyen emberek kipihentek, anyagcseréjük felgyorsul, gyorsabban fogynak, ráadásul a betegségekkel szemben is ellenállóbban, hiszen az immunrendszerük is megerősödik. Ők általában nyugodtabbak, türelmesebbek és boldogabbak, képesek koncentrálni – mindezt a rendezett éjszakai alvásnak köszönhetően.
A lustaság ezzel szemben a mindennapi kötelességek, esetleg a munka elhanyagolásával is együtt jár. A lustaságnak jól látható külső jelei vannak: a lusta ember környezete rendetlen, kaotikus, ami idővel lelki rendezetlenséghez, belső lustasághoz is vezethet. Ez utóbbi hatására az ember megfontolatlan, szétszórt – gyakran aktívnak tűnhet a folytonos kapkodás miatt.
Mi okozza a lustaságot?
A lustaság okainak két véglete létezik. Az első az, amikor az embernek nincs célja, nem lebeg a szeme előtt semmi olyasmi, amit elérhetne, amiért érdemes harcolnia. Ennek következtében elcsúszik az egyensúly a munka és a pihenés között. Lusta felnőtté gyakran azok a gyermekek válnak, akiket nem arra neveltek, hogy céljaik eléréséért meg kell küzdeniük.
Ezzel szemben a másik véglet az, aki fáradhatatlanul és mértéktelenül hajszolja az elérni vágyott célt. A folyamatos fokozott tempó idővel megtöri a lelket, az akaratot, depresszióhoz és tétlenséghez vezet.
Úgy állj a munkához…
… hogy más is odaférjen. Egy újabb mondás a lustasághoz vezető úton. Nem is olyan régen, a falusi életben szinte bűnnek számított, ha valaki lusta volt. Napjainkban azonban már-már népbetegség, pedig néhány igen egyszerű trükkel legyőzhető.
Az első lépés, hogy mindig pakoljunk el magunk után. Egyetlen tányért elöblíteni pusztán néhány másodperc, de ha összegyűlik a lom, akkor garantáltan sokkal tovább tart, ráadásul nehezebb is rászánni magunkat.
Aktivizáljuk a szervezetünket rendszeres mozgással. Nem kell feltétlenül loholni az edzőterembe, de ha az időnk engedi, tömegközlekedés helyett 1-2 megállót menjünk gyalog, nagyobb távolságokra pedig válasszuk a biciklit. Első nap talán nehéz lesz, második nap várni fogjuk, a harmadik naptól pedig a hatását is érezzük majd: egy kis testmozgás, rengeteg életöröm!