Dödöszka recept

Elkészítése:
A vajas-tejes-vízbe tettem sót, miután felforrt beletettem a kukoricadarát. Jól elkevertem, főtt egy kicsit, majd letakartam, megvártam míg kihűl.
Addig is: megpucoltam két szép friss hagymát, összekockáztam egy paprikát, felaprítottam 3 gerezd fokhagymát – ezt az egészet olajon, sóval-borssal megdinszteltem (kb egy deci vizet öntöttem alá). Amikor már megpuhult a hagyma, tettem bele pirospaprikát és egy kis házi paprikakrémet (ha nincs a piros arany is megteszi), még egy kicsit rotyogtattam, és vizes evőkanállal galuskaformákat szaggattam a puliszkából. Jó öt percet főztem még letakarva, majd elzártam a gázt és hagytam egy fél órát, rendesen járja át a galuskákat a hagymás dödölleszaft. Már csak az ételem nevével volt bajom, de mire megettük, meg is lett: a dödölle és a puliszka keresztezéséből.

Sztori: Régóta készülök puliszkát csinálni, meg is vettem hozzá a kukoricadarát (már majdnem le is járt a szavatossága), és régóta vágyom egy kis dödöllére is. Szombaton viszont mákos kalácsot sütöttem, és ez csak azért kapcsolódik a történethez, mert szükség volt 8 deka olvasztott vajra és 125 ml forró tejre. Gondoltam én, ha a vajra nem vigyázok odakap, majd felolvad a tejjel együtt. Ahogy kell, felraktam melegedni, és közben bíbelődtem valami mással. Pár perc múltán ránézek a tejre, látom ám, hogy összetúrósodott… hajajajj, ez így nem lesz jó. Ott álltam a tűzhely felett, hogy mit csináljak én ezzel a szerencsétlen túrós vajjal, mert kidobni sajnáltam, nem is a kb 200 forint miatt, hanem az elv miatt, amit már pici lány korom óta belém neveltek: ételt ki nem dobunk. És mióta házi tejet használok, a tej nem megromlik, hanem megsavanyodik, ami viszont nem rossz, csak nem mindenbe jó. Szóval beindult kreatív fantáziám…