Hozzávalók:
Elkészítése:
A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük benne a sót, a porcukrot és a sütőport. Elmorzsoljuk benne a vajat/margarint. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a tejfölt, és annyi pálinkát, hogy rugalmas, de nem kemény tésztát kapjunk. Lisztezett felületen jól átgyúrjuk.
Becsomagolva 30 percre a hűtőbe rakjuk. Ezután a tésztát két részre osztjuk, így könnyebb dolgozni vele.
Az egyiket enyhén lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk, és kb. ujjnyi széles, 7-8 cm hosszú rudakat vágunk. (A 10 cm túl hosszúnak bizonyult, de ez ízlés kérdése.) Ezeket picit megsodorjuk, hogy ne legyen túl szögletes.
Egyik végét kb. a feléig bevágjuk, majd a tésztát 90 fokban oldalra fordítva (ekkor a vágás a tésztán vízszintesen lesz) a másik végén is bevágjuk.
Olajat forrósítunk, majd ha már elég forró, szép pirosra sütjük benne a fogak mindkét oldalát.
Akkor lesz szép formás, ha úgy helyezzük az olajba, hogy a vágásokat kicsit széthajtjuk, és az egyik „fogat” megfogva a három másik fogat az olajba engedjük, majd 3-4 másodperc után elengedjük. Így tartja meg a szép formát, ami a tyúklábhoz hasonló.
Konyhai papírtörlőn hagyjuk a felesleges olajat lecsepegni. Porcukorral megszórva kínáljuk.
Egy nagyon különleges, sütőporos fánkhoz hasonlítható édességet készítettem. Bevallom, hogy az elején kicsit nehezen ment a formázás, de aztán ráéreztem az ízére, és ment, mint a karikacsapás. A sütésnél is ki kell tapasztalni, hogy miként legyen szép formás a fog. A pálinkát nem érdemes kihagyni belőle. A porcukorba forgatás nem bizonyult célravezetőnek, mert nem lett dekoratív (mert azért az is fontos szerintem), de ha két ujjunk között megfogunk egyet, porcukorszóróval körbehintjük, akkor szép egyenletesen bevonja a cukor. Egy zsenge zöldborsóleves után remek második fogás lett. 30 db fog lett ebből az adag tésztából.