Hozzávalók:
Elkészítése:
A palacsintasütőt előmelegítjük. Egy kisebb tálkába öntünk kevéske olajat.
A lisztet egy tálba szitáljuk, beleszórjuk a sütőport, a sót, a cukrot és jól elkeverjük.
A liszt közepébe egy mélyedést készítünk, ebbe ütjük a tojást. Elkezdjük kavargatni úgy, hogy közben apránként egyre több lisztet keverünk hozzá, majd fokozatosan adagoljuk a tejet és sűrű, csomómentes masszává keverjük.
A sütőt egy szilikon ecsettel kikenjük olajjal (ezt minden palacsinta előtt érdemes megtenni) és egy egész kis merőkanál masszát a serpenyő közepébe csorgatunk. Az magától szépen elterül.
Ha apró buborékok jelennek meg, akkor pár másodperc után (így biztosan nem marad nyers a közepe) már meg is fordíthatjuk és a másik oldalát is világosra sütjük.
Melegen, lekvárral, mogyorókrémmel, esetleg pudinggal vagy mézzel kínáljuk.
Kevés szakácskönyvem van, azokat is inkább ajándékba kaptam. Ezek közül a kedvencem Rachel Allen: A család kedvencei című könyve, amivel a Férjem lepett meg. Azért kedvelem, mert sok egyszerű recept is található benne, amit én is szívesen elkészítek. A legjobban a skót palacsinta tetszett meg. Gyerekeim rajonganak a palacsintáért, azok közül is az apróbb fajtáért. Ebből a palacsintából 9 db tenyérnyi darab lett, ami nem mondható soknak, de két kis étvágyú gyerkőcnek pont elegendő uzsonnára vagy épp ebéd utáni desszertként.
Nem túl édes, ezért a legjobb mogyorókrémmel, baracklekvárral, mézzel vagy pudinggal kínálni.