Töltött káposzta

Nehézségi szint:
Haladóknak
Elkészítési idő:
180 perc
Mennyiség:
12 fő részére
Mennyibe kerül?
Kicsit drágább

Hozzávalók:

  • 2 fej káposzta
  • 1,5 kg darált hús
  • 1 tojás
  • 2 marék rizs
  • 2 fej hagyma
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 3 ek pirospaprika
  • 1 kávéskanál só
  • csipet őrölt bors
  • 1 ek zsír
  • 1 kg sertésköröm
  • 1 szál borsikafű
  • 1 kávéskanál köménymag
  • 1 csokor kapor
  • 1 szál kakukkfű
  • 5 ek liszt

Elkészítése:

A káposztát a kovászos uborkához hasonlóan készítjük el, de nem kenyérrel, hanem krumpliszeletekkel kovászoljuk. A torzsát mélyen kivágjuk, köményt szórunk bele, az edény aljára kaporszárat teszünk, amire rátesszük a káposztákat. Sós vízzel felöntve, napos helyen, néhány nap alatt megkovászolódik.

Ha nincs kovászolt káposztánk, a fejes káposztát sós, köménymagos vízben előfőzzük. Ebben az esetben, szükséges kb 60 dkg savanyú káposzta is a recepthez.

A töltelékhez a darált húst, az apróra vágott hagymát, fokhagymát elkeverjük sóval, borssal, a rizzsel, a tojással, 1 ek pirospaprikával és kevés apróra vágott kakukkfűvel jól összegyúrjuk, majd megkóstoljuk és ha szükséges, utánízesítjük.

A káposztát leveleire szedjük, ereit kivágjuk, majd a tölteléket belegöngyöljük.

A betöltés után a megmaradt káposztát apróra vágjuk, felét az edény aljára szórjuk. Erre kerülnek a betöltött káposzták, a köröm, farok, (csülök ha van), az apróra vágott csombor és kapor. Pár szelet füstölt, házi kolbász sem árt neki!
A maradék káposztát a tetejére tesszük, felöntjük annyi meleg vízzel, hogy éppen ellepje. Sózzuk, borsozzuk, a csombort (borsikafű) az edénybe tesszük. Ha valaki ízlése úgy kívánja, kevés csípős paprikát is tehet rá.

Fedő alatt, közepes lángon, kb 90 percig főzzük.

1 ek zsírból, 5 ek liszttel rántást készítünk, amihez 1 ek őrölt paprikát teszünk. 3 merőkanálnyi főzőlével elkeverjük a rántást csomómentesre, majd hozzáöntjük a káposztához. Hagyjuk ismét felforrni.

Tálalni tejföllel, díszíteni kaporlevéllel szoktam.

Tipp:

A töltött káposztát egyes délszláv betelepülők leszármazottai a mai napig szármának nevezik. Feleségem anyai nagymamájától örökölte az elnevezést.