Hozzávalók:
A tésztához:
Elkészítése:
Volt már pár próbálkozásom fánk ügyben, de maradjunk annyiban, hogy a lángos ezerszer jobban megy. Ma itt van nálunk mamám, és mondtam, hogy akkor most fánkot fogunk sütni, mert ideje megtanulnom ezt is, és az ő fánkjai mindig tökéletesek. Kérdeztem is, hogy mennyi tej kell hozzá, azt mondta, hogy amennyit a liszt felvesz… Na igen, én is így szoktam, csak ebből így nem lesz recept – gondoltam.
Közben megérkezett anyám is, és mama a fánk tésztájának verését rátukmálta. Ami nekem új volt, hogy a fánktésztát nem gyúrják, hanem verik. Ez egy teljesen más mozdulatsor. Anyu kérdezte is, hogy miért nem gyúrom géppel, mondom, az nem ugyanaz – hát azt ő is tudja.
Anyu kiverte a fánktésztát, én közben felügyeltem, hogy kiderüljenek a hozzávalók pontos arányai, mert az fontos. Az is fontos, hogy a jó kelt tészta titka, hogy a liszt is és minden hozzávaló szoba hőmérsékletű legyen.
Az élesztőt a tej kétharmadában felfuttattam egy csipet cukorral. A kelesztőtálba beleöntöttem fél kiló lisztet (a többi a tészta kiverése közben jön még hozzá) és abba egy lyukat készítettem, abba jött az összes tej a már felfutott élesztővel, a tojás, a zsír és az 1 ek. cukor. A sót a tál széléhez öntöttem a lisztre, nem a nedves részhez. Utána következett a tészta kiverése, és nem szabad kemény legyen, sokkal lágyabb mint a kenyértészták.
A tésztát miután háromszorosára kelt a tálban a lisztezett asztalra borítottam lassan és nem sodrófával, hanem kézzel húztam szét nagyjából egyforma vastagságúra, kb 2 centire, és pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Kiszaggatás után is kelt még fél órát, majd ujjbeggyel egy kis bemélyedést nyomtam a fánkba, vigyázva, hogy ki ne lyukadjon, nem túl forró olajban kb 1-1 perc alatt kisütöttem mindkét oldalát.
Porcukorral megszórtam.
Nagyanyám azt mondta, hogy papával úgy ették, hogy még forrón porcukorba mártogatták.