Hozzávalók:
Elkészítése:
A zölddiót alaposan megmossuk, felhúzunk egy gumikesztyűt (ebben dolgozzunk, mert a dió nagyon feketére fogja meg a kezünket), majd negyedekre vágjuk a diókat.
A negyedelt diót rakjuk egy nagy befőttes üvegbe, öntsük nyakon a jó fajta házi pálinkával vagy akár vodkával, dobáljuk bele a fűszereket.
Itt jegyezném meg, hogy a narancs héjából csak a sárga rész kell, a fehér nem (késsel levágtam). Mire minden fűszert az üvegbe teszünk, már valószínűleg elkezdődött a folyamat és elszíneződött a pálinka. Ez a folyamat egészen addig fog folytatódni, mígnem egészen fekete nem lesz az ital.
Azonban ezzel még nincsen vége. A diólikőr majd valamikor legkorábban is október november környékén lesz fogyasztható, addig érnek az ízek az üvegben. Hetente rázzuk fel és amíg lehetőségünk van rá, minden nap tegyük ki a napsütésre, hogy a meleg elősegítse a folyamatot. A cukor már a másnapra feloldódik.
Nagyjából két-négy hét elteltével szűrjük le. A kiszedett fűszereket öntsük le nagyjából fél liter vízzel, alaposan mossuk át benne a fűszereket és a diókat, hogy kioldja belőlük a bennük maradt értékes pálinkát. Ezt követően dobjuk ki a fűszereket, de a diót, ha kedvünk van, akár meg is ehetjük, hiszen rendkívül egészséges, de tartsuk szem előtt, hogy ugyanolyan magas lesz az alkoholtartalma, mint magának a likőrnek.
A vizet, amivel átmostuk a diókat és a fűszereket öntsük a leszűrt likőrhöz, alaposan keverjük el, majd palackozhatjuk a likőrünket.
A zölddiót csak addig használhatjuk fel, míg puha, ha a csonthéjasodás elkezdődik, már nem alkalmas likőrnek (hústűvel szúrjuk át, akkor megtudjuk, hogy jó-e még). Érési idő 4-5 hónap.