Hozzávalók:
Elkészítése:
A lisztet egy tálba szitáljuk és elkeverjük a sóval. Ha a só közvetlenül érintkezik az élesztővel, akkor gátolhatja a kelést. Egy kis tálba tejet melegítünk, majd belemorzsoljuk az élesztőt és meghintjük egy kevés cukorral.
Az esetek döntő részében friss élesztőt használok, a szárítottat nem kedvelem. 50 dkg liszthez általában 2,5 dkg élesztőt adagolok. Van, aki a lisztbe készít egy kis mélyedést és ott futtatja az élesztőt, ez is lehet egy megoldás. A tejet minden esetben érdemes ellenőrizni, mert a túl forró tej megöli az élesztő gombákat. (Nálam ez a kisujj-próba.)
Amíg az élesztő felfut, addig kimérjük, előkészítjük a többi hozzávalót. Ha felfutott, akkor a liszthez adjuk az élesztős tejet, a tojást, a maradék cukrot, a vaníliás cukrot.
Sokak szerint a tojásfehérje szárítja a kelt tésztát. Nos, én 1 db tojás esetében a fehérjét is felhasználom, így is egész puha a végeredmény még másnap is.
Elkezdjük összedolgozni és fokozatosan adagoljuk hozzá a felolvasztott margarint. Természetesen ízlés szerint vajat, zsírt, vagy olajat is használhatunk helyette.
Valaki fakanállal dagaszt, vagy géppel. Én kézzel szeretek (gépem nincs), mert akkor érzem, hogy milyen a tészta állaga. Ha úgy vesszük észre, hogy keményebb, nehéz kidolgozni, akkor érdemes még hozzáadni 1-2 evőkanál tejet. Ha már összeáll és szakadozik a tészta, akkor az a nedvességhiány jele is lehet.
Ha túl ragacsos az összedolgozott tészta, akkor ne féljünk korrigálni egy leheletnyi liszttel. Amikor már összeáll a tészta, akkor én kiveszem a tálból és a konyhapulton jó alaposan kidagasztom. Ez azt jelenti, hogy gyúrom, csapkodom, a tenyeremmel jól átnyomkodom. Minél tovább dolgozzuk, annál több levegő jut a tésztába és annál puhább lesz a végeredmény. Majd egy kilisztezett tálba téve, letakarva hagyjuk a duplájára kelni.
Én lisztes kézzel szoktam a felületét végigsimítani, így nem ragad majd a tészta az edényhez. Régebben egy műanyag tálba téve, konyharuhával letakarva hagytam magára. Ma már az Anyukámtól kapott fedeles kelesztő tálba pihentetem. (Pár száz forint darabja, érdemes beruházni.) Azt tapasztaltam, hogy így nem veszít annyi nedvességet és kevésbé szárad ki a felülete is.
Általában egy meleg plédbe bugyolálom be és hagyom a duplájára kelni. Rendszerint ehhez egy óra szükséges, ami természetesen függ a helyiség hőmérsékletétől is. Ha nagyon sietek, akkor a kelesztő tál alá rakok egy kisebb tálba meleg (de nem forró) vizet, ettől hamarabb kel.
A sütőben, alacsony hőfokon való kelesztést nem szívesen használom. A radiátoron való kelesztéskor a tészta megéghet, ezért nem szeretem alkalmazni.
Amikor megkelt a tészta, attól függően, hogy mit szeretnénk belőle készíteni, dolgozunk vele.
Formázás után is érdemes legalább 15-20 percet keleszteni, ekkor is letakarva, a száradást elkerülve.
A csigákat nem szoktam lekenni, az édes buktákat csak olvasztott margarinnal, a töltött kalácsokat egész, felvert tojással. A sima tojás sárgájával számomra az a baj, hogy hamar megég, ezért csak olyan pogácsákat kenek le vele, aminek a tetejére még kerül mondjuk sajt vagy mag, stb.
Sütés után előszeretettel alkalmazom az átgőzölést, ami azt jelenti, hogy még azonnal lekenem a kalács, bukta, csiga tésztás tetejét tejjel, letakarom pár percre és ettől még puhább lesz a kalács.
Ha kihűl, akkor érdemes légmentesen tárolni, hogy minél tovább friss maradjon.
Azt hiszem minden dolgot említettem, amit szerettem volna. Reménykedem benne, hogy akik eddig valamilyen félelem miatt nem vágtak bele a kelesztett finomságok elkészítésébe, azok kaptak egy kis lendületet és legalább annyi örömet lelnek majd a kalácsok elkészítésében és fogyasztásában, mint én.
Mindenkinek kellemes sütögetést kívánok!
Azt már biztosan észrevettétek, hogy nagy rajongója vagyok a kelt tésztáknak. Legyen az szó édesről vagy sósról, kalácsról vagy fánkról, pizzáról vagy pogácsáról. A kezdetekkor persze nekem is akadtak nehézségeim. Az első fánkom olyan száraz lett, hogy gyilkolni lehetett volna vele. Aztán próbálkoztam tovább és az idő előrehaladtával tapasztaltam ki az élesztős finomságok rögös útjait.
z általam használt kelt tészta alap az évek során változott, a blog indulása óta egy kicsit más az alapanyagok összetétele. Ma már a legtöbb esetben ezt a változatot használom. Bármi készíthető belőle, akár bukta, csiga, töltött kalács, túrós batyu, fonott vagy csavart kalács. Ebben a bejegyzésben részletesen elmondom, hogy én hogyan készítem, mire érdemes figyelni. Természetesen vannak, akiknek megvan a jól bevált, saját receptjük, de lehet, hogy vannak, akik még nem jártasak a kelt tészták háza táján, ezért örülnek majd egy bővebb leírásnak.