Hozzávalók:
Tésztához:
Töltelékhez:
Elkészítése:
A lisztben elkeverjük a sót, a szódabikarbónát, a fahéjat és a porcukrot. Hozzáadjuk a tojásokat és az olvasztott (de nem forró) margarint, valamint a mézet. Jól összedolgozzuk a tésztát. (Kissé lágy szerkezetű lesz.) Osszuk 3 egyenlő részre.
Erősen lisztezett munkalapra téve mindegyiket tésztát nyújtsuk ki kb. 30×20 cm-esre, majd emeljük át egy tepsi hátuljára, melyet sütőpapírral lefedtünk.
A tésztákat egyesével megsütjük 180 fokos, hőlégkeveréses előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni.
A lisztet a tejjel csomómentesre keverjük és lassú tűzön sűrűre főzzük. Hagyjuk kihűlni.
A margarint a porcukorral habosra keverjük, majd a teljesen kihűlt lisztes-tejhez hozzákeverjük.
A lapokat megtöltjük a krémmel. Egy lapra rákenjük a krém felét, ráhelyezzük a második lapot, erre egyengetjük a krém másik felét, majd lezárjuk a harmadik lappal. Hűvös helyen (pl. hűtő) pihentetjük a süteményt egy éjszakán át, hogy a lapok kellően megpuhuljanak.
Másnap éles késsel szeletelve, porcukorral meghintve kínáljuk.
Bevallom, kicsit féltem eddig az ilyen lapos, tepsi hátán sütős desszertektől. De annyira megtetszett ez a süti, hogy rávettem magamat és elkészítettem. Hát, az eredeti recept 30 dkg lisztet írt, amivel egy olyan ragacsos masszát kaptam, hogy kezelhetetlen volt.
Vettem egy nagy levegőt és némi bátorságot, majd elkezdtem adagolni hozzá a lisztet. 50 dkg-nál mondtam azt, hogy még most is elég lágy a tészta, de lisztezett felületen már egész jól lehetett nyújtani. Gondoltam, még lehet belőle valami. Kisült, összeállítottam a krémet és betöltöttem.
Másnap izgatottan vágtam bele és láss csodát, tökéletesen puha és csodásan szeletelhető. Ízre nagyon finom, a fahéj kellemesen érezhető, az is, hogy mézes. A krém pedig pontosan elegendő, nem túl sok és nem is kevés.
Azt tudom mondani, hogy bátran ajánlom a konyhában kevésbé gyakorlott háziasszonyoknak is. Nem olyan nehéz, mint első ránézésre tűnik. Ma vendégeink jönnek, így ez lesz a desszert. Bízom benne, hogy nekik is legalább annyira fog ízleni, mint nekünk.