Hozzávalók:
Elkészítése:
A langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt. Rászórunk 1 ek cukrot és hagyjuk felfutni.
A lisztet elkeverjük a sóval, majd hozzáadjuk a maradék cukrot, a vaníliás cukrot, a tojást és a felfutott élesztőt. Jól kidolgozzuk, miközben az olvasztott, de nem forró margarint fokozatosan hozzáadjuk. Ha már fényesre dagasztottuk, letakarjuk, és meleg helyen a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre tesszük, és kb. fél cm vastag téglalap alakúra kinyújtjuk. A tésztából 6×6 cm-es darabokat vágunk, konyharuhával letakarjuk, és még fél órát kelesztjük.
Bő, forró olajba téve a fánkokat mindkét oldalán szép pirosra sütjük. Egyszerre ne tegyünk sok fánkot az olajba, mert meg fognak nőni.
Papírtörlőre szedve hagyjuk a felesleges olajat lecsepegni, majd porcukorral meghintve, esetleg lekvárral tálaljuk.
Nem is tudom, hogy mi van velem, talán valami betegséget kaptam el. Azt hiszem a neve fánk láz. Minden héten sütök egy újabb fajtát. De nem bánom, amíg a család nem reklamál.
Most egy francia változatot próbáltam ki. Bevallom, kicsit csaltam. A tésztán csak egy egész kicsit változtattam, mert az nagyon hasonlított a bevált kelt tésztámra, csupán az összetevőknél van egy kis eltérés az arányokban, no meg én csak friss élesztőt szoktam használni.
Csoda szépek lettek. Az első adag nem lett szalagos. Majd rájöttem, hogy az olaj nem elég forró. Ha már jó forró, akkor csak 1-1 perc és meg is sül. Nem szükséges se fedő se fejjel lefelé az olajba rakni. Ezek nélkül is ott az áhított csík, benne pedig az a bizonyos luk, amibe akár lekvárt is kanalazhatunk.