Hozzávalók:
Elkészítése:
A diót ledaráljuk, majd összekeverjük a liszttel, porcukorral és sütőporral. A vajat gyorsan belemorzsoljuk a száraz hozzávalókba, végül hozzáadjuk a tojást, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a tésztát. A kissé lágy tésztát folpackba csomagolva hűtőbe tesszük egy órára, hogy a vaj visszadermedjen, így könnyebben dolgozhatunk majd vele.
Amikor a tészta készen áll, 190 fokra előmelegítjük a sütőt, és két tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tésztából kis hurkákat sodrunk, amelyeket 5 cm-es darabokra vágunk. A darabokat kifli formára hajlítjuk, végüket kissé elvékonyítjuk, és a tepsire helyezzük, egymástól ujjnyi távolságra.
A kifliket kb. 10 perc alatt megsütjük, figyelve, hogy a csücske épp csak elkezdjen színesedni. Még forrón vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgatjuk őket, ami édes, illatos bevonatot ad a süteményeknek.
Bár fém dobozban sokáig elállna, garantálom, hogy túl finom ahhoz, hogy sokáig maradjon belőle!
Ez a recept az egyik kedvenc nagymamám süteményei közül, amit mindig az ünnepek közeledtével készített el. Gyerekként imádtam, ahogy a konyhát belengte a frissen sült, diós kiflik édes illata, és alig vártam, hogy kicsit kihűljenek, hogy megcsipkedhessem a tálcáról.
Azóta is minden évben készítek egy adagot, mert ez a sütemény valahogy mindig meghozza a hangulatot, és visszarepít a nagymama konyhájába. Bár fém dobozban elállna, nálunk sosem marad meg sokáig – egyszerűen képtelenség abbahagyni!